We saw that cave on the previous day on the way back to the accommodation from the Pancake Rocks, but we didn’t have our torch with us. On the next day we were prepared and also brave, however here there are no dangerous spiders, bats or any other scary creatures. It was dark, very dark, but also very exciting! 🙂
Még előző nap láttuk azt a barlangot, a Pancake Rocks-tól a szállásra menet, de akkor nem volt nálunk elemlámpa. Másnap felkészültek voltunk, és bátrak is, de szerencsére az itteni barlangokban nincsenek se veszélyes pókok, se denevérek, se más ijesztő teremtmények. Sötét volt, nagyon sötét, de izgalmas is 🙂
Later on we went back to the accommodation, because the weather wasn’t on our side: It was raining, cold wind and the ocean was very wild. I had to put my waterproof trousers and coat on and I was ready to go again.
- Excuse me… – said someone to me. – I saw the ribbons on your bag… are you Hungarian?
- Yes, I am.
- Me too! 🙂
And that was the start for that afternoon.
Onnan visszamentünk a szállásra, mert az idő megint kitolt velünk. Esett, hideg szél fújt, a tenger pedig háborgott. Vízálló nadrág és kabát kellett, aztán már mehettünk is!
- Elnézést… – jött valaki oda hozzám angolul. – Csak a szalag a táskádon… nem véletlenül magyar vagy?
- De igen!
- Én is! 🙂
És így kezdődött minden az aznapi délutánra.
Jy has been backpacking in NZ for a while, at the moment she is in Punakaiki and she works 2 hours in that hostel every day (in return she gets free accommodation). To be honest I have to tell, she is the first Hungarian backpacker I have ever met! We invited her to do a track by the river, but she finished work at 12. Until then we didn’t want to wait there and do nothing, so did the Truman Track. This was a 15 min-walk towards the ocean. I had the map from S, the French guy.
Jy már egész régóta járja az országot, most épp Punakaiki-ban, abban a szállóban kisegítőként dolgozott, napi 2 órát (így a szállás cserébe ingyen volt). Hogy őszinte legyek ő az első magyar, akivel itt a déli szigeten találkoztam, és azok közül is az első magyar, akik hátizsákostul ismerkednek Új-Zélanddal. Megbeszéltük, hogy eljön velünk a Fox folyó melletti barlangokhoz, de délig várni kellett rá. Mi nem akartunk ölbe tett kézzel ücsörögni, így hát nekivágtunk a Truman Track-nek, ami kb. egy 15 perces séta a tenger irányába. Ehhez volt a térképem S-től, a francia fiútól.
I assume he knew the place very well, because every little detail was there. Unfortunately we were not able to climb over the rocks, as the weather was awful and the sea was wild. Didn’t see any seals either. 😦 But the place was beautiful!
Valószínű nagyon jól ismerte a helyet, mert minden apró részlet rajta van. Sajnos időjárási viszontagságok miatt (háborgó tenger), mi a sziklákon nem tudtunk átkelni, így a fókákat sem láttuk 😦 de a hely csodálatos!
“Fox River Caves Track” was an hour and a half long track, 12 kms away from the village. We didn’t want to walk this distance, so saved some time and 3 of us took the car (AA, Jy and me). According to the map of Punakaiki we didn’t have to cross the Fox river, but stay on the left side of it until we reach the cave. We should have followed the orange triangle which does cross the river (twice). Jy said it wasn’t the right track and followed the orange ribbons on this side of the river. AA & me listened to her, but we shouldn’t have done it, as it was a very bad decision. This track wasn’t leading to the cave, but a jungle. It has rained in the last few days, so there was mud everywhere and the road track was very slippery, but (God knows why) we didn’t give it up! Sometimes I felt I was Jane from Tarzan, but there was no-one to swing on the vines, only me…
A „Fox River Caves Track” egy másfél órás túra, kb. 12 km-re volt a falutól. Na, ezt a távot nem akartuk legyalogolni, időt spóroltunk, és mind a hárman kocsiba ültünk (AA, Jy és én). A punakaiki térkép szerint nem kellett átkelni a Fox folyón, hanem maradni a bal oldalán egészen addig, amíg eljutunk a barlanghoz. Nekünk, a narancssárga háromszöget kellett volna követni, ami bizony keresztezi a folyót. Jy erősködött, hogy az nem jó irány, kövessük inkább a narancssárga szalagokat a folyónak ezen a partján! Így tettünk, de mint utólag kiderült, egész rossz döntés volt. Ez az út ugyanis nem a barlanghoz vezetett, hanem a dzsungelbe. Az előző napokban esett esőtől nyakig ért a sár, kegyetlenül csúszott az út is, de mi valamilyen oknál fogva csak nem adtuk fel… Néha úgy éreztem én vagyok Jane a Tarzanból, csak nekem egyedül kellett az indákba kapaszkodnom.
There was a moment, when we stopped and were looking for the next ribbon, and when it appeared I wasn’t sure we were going to the right direction and not backwards… We continued our way up to that point when there were no more orange ribbons, only blue ones 🙂 At that moment we were all sure this track wasn’t the one headed to the cave…
Volt olyan pillanat, amikor megálltunk, kerestük a következő jelzést és amikor egy újra feltűnt, nem voltam benne biztos, hogy nem visszafelé megyünk… Egészen addig folytattuk utunkat, amíg a narancssárga jelzések kékre váltottak 🙂 akkor már biztosak voltunk abban, hogy ez az út nem a barlanghoz vezetett…
The way back was even more challenging, going down from the mountain. I am sure I don’t have to say we all had at least one fall! By the time we got back to the car we looked liked pigs: mud everywhere…
A visszafelé vezető út még nagyobb kihívást jelentett, a hegyről lefelé. Ugye nem is kell mondanom, hogy mind a hármunk legalább egyszer elesett és a túra végével úgy néztünk ki, mint a malacok: sár mindenhol…
Was it good fun? No, I don’t think so, but now, a few days later we are able to laugh at ourselves. Nice hot shower, cloths to the washing machine, hot cup of tea and delicious supper – this is how the day finished.
Hogy jó móka volt-e? Nem, nem mondanám, de szerencsére most már pár nappal később tudunk nevetni az egészen. Forró zuhany, ruhák a mosásba, meleg tea és finom vacsi – így zárult az este. 🙂
Published on Mar 5, ’12 8:21 AM on Multiply.