So, where shall I start? When I checked in to the accommodation (Greymouth) everyone seemed very nice, even home-made scones were offered to me although I didn’t want any. The place wasn’t very busy, I only paid for 1 bed (dorm) and got the whole room on my own 🙂 The Internet was free, I had comfortable bed, so I could not complain…The building was a little old, The hot water supply was provided a coal-heated boiler… Hmmm…It was a big responsibility to keep the fire alive! The guests wouldn’t be happy without hot water… Everything seemed idyllic, but when I woke up in the morning, I changed my mind: I think I had an unexpected visitor during the night.
Hú, hol is kezdjem? Amikor bejelentkeztem a szállásra (Greymouth), mindenki nagyon kedvesnek tűnt, még házi készítésű pogácsával is megkínáltak, igaz, nem ettem belőle. Nem volt zsúfolt a hely, így bár csak egy ágyért fizettem, de egy egész szobát kaptam. 🙂 Az internet is ingyen volt, az ágy is kényelmes, szóval nem lehetett panasz… Az épület egy kicsit régi volt, szénnel fűtötték fel a kazánt, ami az egész háznak a melegvíz-ellátását biztosította… Hmmm… Nagy felelősség tehát a tüzet ébren tartani! Merthogy a szálló vendégek meleg víz nélkül nem lennének boldogok… Minden idillinek tűnt, amikor reggel felébredtem mégiscsak megváltozott a véleményem: azt hiszem egy váratlan látogatóm volt az éjszaka folyamán.
On the way to Arthur’s Pass there was a very strange roundabout, I had never ever seen one like this, but I am sure you haven’t either. The rail goes through the middle of the roundabout.
Úton Arthur’s Pass (Arthur Hágó) felé volt egy különös körforgalom, ilyet még életemben sem láttam még, de szerintem te sem! A körforgalom kellős közepén megy át a vasúti sín!
And as you can see, no barrier, only light signals. (OK, there are 4 million people in the whole country and 2 million live in Auckland, so there is hardly ever any traffic here.)
És bizony jól látod, nincs sorompó sem, csak fényjelző. (Oki, itt az egész országban 4 millió ember él, és annak fele Aucklandon, szóval nincs nagy forgalom!)
The Otira Viaduct (5)? What can I say? It was something amazing! 🙂 One of my best experiences on the South Island. I was just sitting there and staring at and I didn’t want to move at all…
Az Otira viadukt? Hát az valami csodálatos volt! 🙂 Az egyik legszebb élmény a déli szigeten. Csak ültem és bámultam és moccanni sem akartam onnan…
Until this cheeky kea attacked my car 🙂
Egészen addig, amíg ez a szemtelen kea madár meg nem támadta a kocsimat. 🙂
Arthur’s Pass was named after sir Arthur Dudley Dobson, who is one of my ex-colleagues’ (in the UK) husband’s great great great great grandfather (or something like that…). I went up to the waterfall, which was suggested by C, but I should have stayed here longer and do some more tracking. 😦 Oh, well, perhaps next time… Beautiful place, amazing sunshine and at last but not at least a little bit of adventure as well. I am going to write about it later on. 😛
Arthur Hágó a nevét egy sir Arthur Dudley Dobson nevezetű úriemberről kapta, aki mellesleg az egyik volt (angliai) kolléganőm férjének az ük ük ük ük nagyapja (vagy valami ilyesmi…). Felmentem a vízeséshez, amit C javasolt, de igazából több napra kellett volna itt maradnom és többet túrázni 😦 No, majd legközelebb… Csodálatos hely, gyönyörű napsütés és persze nem utolsó sorban egy kis kaland is. De erről majd később írok. 😛
Published on Mar 1, ’12 10:36 AM on Multiply.
A Nagy Kaland / The Big Adventure 
