Tag Archives: message_in_a_bottle
Szabadnap / Day off
There was a limestone cliff in Pohara (7) we also visited in the morning, but to be honest it wasn’t really magical for me.
Volt egy mészkő-szikla Pohara-ban amit még meglátogattunk, de hogy őszinte legyek nem túlságosan hozott lázba (de ez csak az én véleményem…)
Drove back to Nelson, had lunch on the Tahunanui beach and went to JI’s house again. I wasn’t able to do anything, not even write my blog, just fell asleep on the sofa. 06/03/2012 Day off 🙂
Újabb kocsikázás Nelsonba, ebédet már a Tahunanui tengerparton ettünk, utána pedig vissza JI-ékhez. Én személy szerint ki voltam purcanva, még a blogírásra sem volt erőm, csak elaludtam a kanapén. 2012.03.06. Szabadnap 🙂
Published on Mar 10, ’12 2:08 AM on Multiply.
Filed under beszámoló/journal, képes
Nelson
Left Punakaiki (6) for Nelson.
Punakaiki után Nelson-ba indultunk.
We went to see Cape Foulwind and had a lovely walk to see the seal colony.
Nelson felé még megnéztünk egy tengerpartot (Cape Foulwind), ahol voltak fókák is.
Arrived to Nelson in the afternoon and had a quick look around. Visited the cathedral there and decided to go back on the following day to see the flea market. AA paid $1 for the car park, but we shouldn’t have done it, as it was 5.20 and no fees apply after 5pm… The ticket was valid until 10am on the following day 🙂
Késő délután érkeztünk a városba, már nem sok időnk volt körülnézni, csak a katedrálisra és a sétáló utcára volt időnk, bár megegyeztünk, hogy másnap visszamegyünk megnézni a bolhapiacot. AA fizetett 1$-t a parkolásért du. 5.20-kor, de igazából 5 után már ingyenes volt, úgyhogy a jegy érvényes volt a következő nap de. 10-ig. 🙂
Stayed at AA’s friend’s house. JI wasn’t at home when we arrived, but we knew where the key was 🙂 and just let ourselves in. Made a nice cup of tea, got some NZ fish & chips then enjoyed her hospitality.
AA barátjánál szálltunk meg. JI még nem volt otthon, amikor mi odaértünk, de tudtuk, hogy hol a kulcs, úgyhogy beengedtük magunkat… Készítettünk egy meleg teát, elmentünk új-zélandi sült halat és hasábburgonyát venni, aztán meg csak élveztük a háziak vendégszeretetét.
Published on Mar 6, ’12 6:24 PM on Multiply.
Filed under beszámoló/journal, képes, kincskeresés/treasure hunt
Még több kincsvadászat / More treasure hunting
To make you understand I have to tell the whole story:
Last December, when C was at home, he left me 4 “message-in-a-bottle”s all over on the South Island. With map, videos and also some explanations and he showed me the way and wished me good luck to find them.
Previously I have written about treasure hunting, but I didn’t have the luck, and 2 out of 4 were unsuccessful 😦 I thought this time it needed to be different! It had to be different, no doubt!
I couldn’t wait to go to Greymouth and from there to Arthur’s Pass, where the other 2 messages were waiting for me. I watched the little videos several times, read the instructions and started that little adventure. I was ready for the challenge, like Indiana Jones.
Ahhoz, hogy te is megértsd, el kell mesélnem az egész sztorit:
C decemberi látogatása alkalmával 4 „palackba zárt üzenetet” hagyott nekem a déli sziget különböző részein. Térképpel, videóval és némi szöveges üzenettel az utamra bocsátott és sok szerencsét kívánt.
Korábban már írtam a kincsvadászatról, sajnos a 4-ből 2 eredménytelen volt 😦 Ezúttal tudtam, másképp lesz! Másképp kellett, hogy legyen és kész!
Valahogy már alig vártam, hogy Greymouth-ba érjek, meg persze onnan Arthur’s Pass-ba, ahol a másik két palack várt rám. Több tucatszor megnéztem a videókat, elolvastam az utasításokat, és nekivágtam a kalandnak. Tettre kész voltam, akár Indiana Jones!
Greymouth:
‘There is a small road leading down to the beach.’ – he said. I found 4 at least, in one go, and it all seemed the same to me. Fortunately there was a map, some explanation, but the real help was the video. The “greenery” has become yellowish and the grass was very short, but the bottle was untouched, lying there on its own, waiting for me to pick it up. 🙂
„Van egy kis út a tengerpart felé” – mondta. Én kapásból 4-et találtam, ami mindegyik ugyanolyannak tűnt. Szerencse, hogy a térkép, és az utasítások mellé videó is volt csatolva, amiről egy kicsit fel lehetett ismerni a területet. Igaz, azóta a zöld bozótos sárgává változott, meg a füvet is lekaszálták, de az üveg mégsem kellett senkinek, csak rám várt! 🙂
I was excited as much as a little kid. If you think I have grown up, I have to tell you, you’re not right! And I think I never want to be “only” a “grown up”. I was enjoying the fact, that “this bottle, this message, here, in NZ is just for me”.
Legalább olyan izgatott voltam, mint egy kisgyerek. Ha azt hiszed, hogy én kinőttem a gyerekkorból, tévedsz! És azt hiszem soha nem is akarok „csak” felnőtt lenni. Élveztem a tudatot, hogy „ez az üveg, ez az üzenet, itt, Új-Zélandon csak nekem szól”.
Arthur’s Pass:
I did found the area, where C hided the bottle, but somehow those rocks seemed a little bit different and the message was not there… I was a bit disappointed, but at least I had 1 out of 4. I went up to the waterfall, and on the way back to the car park I gave it another go. And it was worth doing it, as the bottle was lying there… 🙂
Megtaláltam a helyet, ahova C elrejtette az üveget, de azok a kövek, valahogy mégis másnak tűntek és az üzenet sehol… Kicsit csalódott voltam, de legalább a 4-ből 1 meglett! Felmentem a vízeséshez, aztán visszafelé jövet mégiscsak adtam magamnak még egy esélyt. És lám-lám, megérte, mert az üveg bizony ott lapult… 🙂
Treasure hunting is not easy. Treasures are rare as true friends. I have found treasures and a true friend too in NZ. Lucky girl!
Kincseket keresni és találni nem egyszerű dolog. Ritkák, mint az igaz barátok. Nekem kincs is jutott, meg igaz barát is. Szerencsés leányzó vagyok!
Published on Mar 2, ’12 5:33 PM on Multiply.
Filed under beszámoló/journal, képes, kincskeresés/treasure hunt
Kirándulás / Daytrip to Arthur’s Pass
So, where shall I start? When I checked in to the accommodation (Greymouth) everyone seemed very nice, even home-made scones were offered to me although I didn’t want any. The place wasn’t very busy, I only paid for 1 bed (dorm) and got the whole room on my own 🙂 The Internet was free, I had comfortable bed, so I could not complain…The building was a little old, The hot water supply was provided a coal-heated boiler… Hmmm…It was a big responsibility to keep the fire alive! The guests wouldn’t be happy without hot water… Everything seemed idyllic, but when I woke up in the morning, I changed my mind: I think I had an unexpected visitor during the night.
Hú, hol is kezdjem? Amikor bejelentkeztem a szállásra (Greymouth), mindenki nagyon kedvesnek tűnt, még házi készítésű pogácsával is megkínáltak, igaz, nem ettem belőle. Nem volt zsúfolt a hely, így bár csak egy ágyért fizettem, de egy egész szobát kaptam. 🙂 Az internet is ingyen volt, az ágy is kényelmes, szóval nem lehetett panasz… Az épület egy kicsit régi volt, szénnel fűtötték fel a kazánt, ami az egész háznak a melegvíz-ellátását biztosította… Hmmm… Nagy felelősség tehát a tüzet ébren tartani! Merthogy a szálló vendégek meleg víz nélkül nem lennének boldogok… Minden idillinek tűnt, amikor reggel felébredtem mégiscsak megváltozott a véleményem: azt hiszem egy váratlan látogatóm volt az éjszaka folyamán.
On the way to Arthur’s Pass there was a very strange roundabout, I had never ever seen one like this, but I am sure you haven’t either. The rail goes through the middle of the roundabout.
Úton Arthur’s Pass (Arthur Hágó) felé volt egy különös körforgalom, ilyet még életemben sem láttam még, de szerintem te sem! A körforgalom kellős közepén megy át a vasúti sín!
And as you can see, no barrier, only light signals. (OK, there are 4 million people in the whole country and 2 million live in Auckland, so there is hardly ever any traffic here.)
És bizony jól látod, nincs sorompó sem, csak fényjelző. (Oki, itt az egész országban 4 millió ember él, és annak fele Aucklandon, szóval nincs nagy forgalom!)
The Otira Viaduct (5)? What can I say? It was something amazing! 🙂 One of my best experiences on the South Island. I was just sitting there and staring at and I didn’t want to move at all…
Az Otira viadukt? Hát az valami csodálatos volt! 🙂 Az egyik legszebb élmény a déli szigeten. Csak ültem és bámultam és moccanni sem akartam onnan…
Until this cheeky kea attacked my car 🙂
Egészen addig, amíg ez a szemtelen kea madár meg nem támadta a kocsimat. 🙂
Arthur’s Pass was named after sir Arthur Dudley Dobson, who is one of my ex-colleagues’ (in the UK) husband’s great great great great grandfather (or something like that…). I went up to the waterfall, which was suggested by C, but I should have stayed here longer and do some more tracking. 😦 Oh, well, perhaps next time… Beautiful place, amazing sunshine and at last but not at least a little bit of adventure as well. I am going to write about it later on. 😛
Arthur Hágó a nevét egy sir Arthur Dudley Dobson nevezetű úriemberről kapta, aki mellesleg az egyik volt (angliai) kolléganőm férjének az ük ük ük ük nagyapja (vagy valami ilyesmi…). Felmentem a vízeséshez, amit C javasolt, de igazából több napra kellett volna itt maradnom és többet túrázni 😦 No, majd legközelebb… Csodálatos hely, gyönyörű napsütés és persze nem utolsó sorban egy kis kaland is. De erről majd később írok. 😛
Published on Mar 1, ’12 10:36 AM on Multiply.
Filed under beszámoló/journal, képes, kincskeresés/treasure hunt
A Nagy Kaland / The Big Adventure 
