domain | A Nagy Kaland / The Big Adventure

Korábban nem említettem, de előző héten szombaton ellátogattam a városi kórházba is. Igen, mert kíváncsi voltam! Ha már egyszer Auckland-ben vagyok… 🙂

A nővérek nagyon segítőkészek voltak, amikor elmondtam, hogy ki vagyok és mit akarok. Megkaptam a vezető nővér telefonszámát is, hogy hívjam fel, egyeztessek időpontot vele következő hétre és majd ő körbevezet az osztályon. Mikor csütörtökön visszamentem a megbeszélt időpontra, végül is nem ő, hanem egy osztályos nővér vezetett be az új-zélandi nővérkedés rejtelmeibe és válaszolt a kérdéseimre. Volt belőlük jó sok! 🙂

Előnyök és hátrányok mindkét ország javára… (Anglia és Új-Zéland) ezeket most nem részletezem. Dilemma? Hmmm…

A kórházból megint úgy sétáltam vissza J néniék házához, de előtte bementem a Domain Parkba, mert ragyogóan sütött a nap és kellett, hogy napsütéses fotókat is csináljak a múzeumról. (Később egy fagyit is ettem, mert nagyon meleg volt!)

Has not previously been mentioned, but last Saturday I visited the city hospital. Yes, because I was curious! I’m here, in Auckland … 🙂

The nurses were very helpful when I told them who I was and what I wanted. I got the telephone number of the nurse in charge to make an appointment with her on the following week and they said she would be more then happy to show me around. When I returned on Thursday at the scheduled time, she didn’t, but a staff nurse introduced me to the ward and told me all about the mysteries of nursing in New Zealand and also answered my questions. There was a lot of them! 🙂

There are advantages and disadvantages in both countries… (England and New Zealand) I am not going to discuss them here. Dilemma? Hmmm … ( I will see.)

From the hospital I walked back to Aunty J’s house, but before that I went into the Domain Park, because the sun was shining brightly and I had to take photos of the museum again. (On my way back I ate some ice cream too, because the weather was very hot!)

Az esti programom (Sky Tower) előtt még volt jó pár órám üresen, amit főzéssel töltöttem. 🙂 Mit is főzhetne egy külföldön vendégeskedő magyar leányzó a háziaknak? Persze hogy gulyást! Sajnos, mire elkészült nekem mennem kellett a toronyba, nehogy lekéssem a naplementét, de mint utólag kiderült a háziaknak nagyon ízlett (ezt bizonyította, hogy mind el is fogyott!).

A városba busszal mentem le, így nem kellett a parkolással bajlódni és addig maradtam, ameddig akartam. A wikipédia szerint: a Sky Tower „az aucklandi városkép fontos eleme” és valóban így is van, bárhova mész, mindenhonnan látni, néha még akkor is, ha háttal állsz neki.

Before my evening activity (Sky Tower) I had a couple of free hours which I spent with cooking. 🙂 What can a Hungarian girl cook for her host family abroad? Of course, that’s goulash! Unfortunately, by the time I finished I had to go to the tower, because I didn’t want to miss the sunset, but as it turned out later on, they really liked it (Nothing left!).

I went down to the city by bus, so I did not have to worry about parking, and could stay as long as I wanted. According to Wikipedia: “the Sky Tower is one of Auckland’s important elements” and yes indeed, wherever you’re going, you can see it from anywhere, sometimes even if you’re not facing it.

Több órát voltam fent, a kilátás egyszerűen fantasztikus. Szerencsésnek éreztem magam, hogy ott lehetek. Ott, akkor, abban a pillanatban boldogság járta át a szívemet. A naplemente csodálatos volt, a város pedig éjszakai fénybe burkolózott. (Az éjszakai fotózásról többet kell még tanulnom, így ezeket a képeket nem osztom meg a nagyközönséggel. Hiába volt állványom is, amint a Cardiffban élő magyar barátomtól kaptam… a gép okosabb, mint a kezelője…)

Mindig azt mondogattam: „Majd egyszer én is ott fogok lenni, és ott fogok vacsorázni vagy forró csokizni.” Mikor felmentem, még nem tudtam, hogy a jegyem nem volt érvényes az étterembe, mert oda asztalt kell foglalni még lent a bejáratnál. Így aztán csak a forró csokizás maradt egy muffinnal, de ez is nagyon megható volt számomra (mert valóra vált az álmom). Oly annyira, hogy könnyek szöktek a szemembe, bárhogy igyekeztem legyűrni a gombócot a torkomban, nem ment. Próbáltam eltakarni az arcomat és minél előbb elhagyni a tornyot, aztán már csak egyedül kóborogtam a sötét városban. Magányomban arra gondoltam milyen jól esne egy baráti szó, de nem tudtam kivel osszam meg érzéseimet, vagy egyáltalán megosszam-e őket valakivel, hisz én is zavart voltam. És a könnyek hívatlanul is jöttek.

Telepátia vagy csak baráti megérzés volt-e nem tudom, de J hívott telefonon; érdeklődött épp mit csináltam. Nem árultam el, hogy lógattam az orrom, csak áradoztam a toronyról meg a kilátásról, és mondtam, hogy tulajdonképpen már „haza”felé tartok, csak a buszmegállót keresem. Ez a telefonhívás a legjobbkor jött!

I spent several hours up, the view was fantastic. I felt lucky to be there. There, at that moment my heart was full with happiness. The sunset was beautiful, and also the city with the night lights on. (I have to learn more about the night photography, so I do not share these pictures with the public. However I had a gorilla-pod, which was given to me by my lovely Hungarian friend who lives in Cardiff… the camera was smarter than its owner …)

I always used to say: “One day I’ll be there and I’m going to have a dinner or a hot chocolate there.” When I went up, I did not know that my ticket was not valid at the restaurant, because the table has to be booked at the entrance. So I only had a hot chocolate with muffin, but it was also very touching (because my dream had come true). Some tears came into my eyes, and I tried to swallow the lump in my throat, what I felt, but I couldn’t. I tried to hide my face and leave the tower as soon as possible, and then I just walked alone in the dark city. In my loneliness I was wondering how great it would be to have a word with a friend, but I did not know with whom I should share my feelings, or should I share them with anyone? I believe I was also confused. And the tears came uninvited.

I do not know whether it was telepathy or just a caring friends intuition, but J called me, just to ask how I was and what I was doing. I didn’t mention I was a bit upset, only told him how amazing the tower was, and said I was on my way “home” and heading to the bus stop. This phone call was just in the right time!

Published on Mar 26, ’11 6:45 PM on Multiply.

Szombaton már reggel nagyon felhős volt az ég, és egész nap esett; hol jobban, hol kevésbé… Így aztán szinte az egész napot arra szántam, hogy megnéztem az aucklandi múzeumot. Több órát elbarangoltam, ott legalább mindegy volt, hogy esik-e vagy nem…

On Saturday morning the sky was very cloudy, and it was raining all day, sometimes more, sometimes less … So I spent almost the whole day inside the Auckland Museum. I was looking around, spent several hours there, at least there was no matter, whether or not it was raining …

A legjobban egy földrengés-szimulátort találtam érdekesnek és megdöbbentőnek. Egy nagy szobába kellett bemenni, ami egy nappalinak volt berendezve; a sok-sok vendég nézte a tv-t, ahol közvetítés volt a Sky Tower-ből és épp egy vulkán volt kitörőben, amit még az ablakból is lehetett látni. A Tv-ben azt mutatták hogyan evakuálják a várost. A tenger először gőzölgött, majd forrani kezdett, és a vulkán kitört a tengerben, közel a parthoz. A földrengést a szobában is lehetett érzékelni. A kép, ami utána maradt a városból, hátborzongató…

The most interesting and shocking thing I found in the museum was an earthquake simulator. We had to go into a large room, which was furnished as a living room, the guests watched TV, which was broadcasted from the Sky Tower, and a volcano was beginning to erupt, yet we could also see it from the window. The TV showed how the city was evacuated. First the sea was steaming, then began to boil, and the volcano erupted in the sea near the shore. The earthquake was also detected in the room. The image, which then remained from the city, was creepy …

A Domain Auckland legrégibb parkja, van egy csodás téli kert is benne, szép virágokkal.

The Domain is Auckland’s oldest park, it has a beautiful winter garden, with lovely flowers.