Protected: Bottle No. 6. – Punakaiki

This content is password protected. To view it please enter your password below:

Password:

Truman Track & Fox River Caves Track 2012.03.01.

		Truman Track & Fox River Caves Track 2012.03.01. VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL

Published on Mar 6, ’12 6:34 PM on Multiply.

Dzsungel túra / Jungle trip

We saw that cave on the previous day on the way back to the accommodation from the Pancake Rocks, but we didn’t have our torch with us. On the next day we were prepared and also brave, however here there are no dangerous spiders, bats or any other scary creatures. It was dark, very dark, but also very exciting! 🙂

Még előző nap láttuk azt a barlangot, a Pancake Rocks-tól a szállásra menet, de akkor nem volt nálunk elemlámpa. Másnap felkészültek voltunk, és bátrak is, de szerencsére az itteni barlangokban nincsenek se veszélyes pókok, se denevérek, se más ijesztő teremtmények. Sötét volt, nagyon sötét, de izgalmas is 🙂

Later on we went back to the accommodation, because the weather wasn’t on our side: It was raining, cold wind and the ocean was very wild. I had to put my waterproof trousers and coat on and I was ready to go again.

• Excuse me… – said someone to me. – I saw the ribbons on your bag… are you Hungarian?
• Yes, I am.
• Me too! 🙂

And that was the start for that afternoon.

Onnan visszamentünk a szállásra, mert az idő megint kitolt velünk. Esett, hideg szél fújt, a tenger pedig háborgott. Vízálló nadrág és kabát kellett, aztán már mehettünk is!

• Elnézést… – jött valaki oda hozzám angolul. – Csak a szalag a táskádon… nem véletlenül magyar vagy?
• De igen!
• Én is! 🙂

És így kezdődött minden az aznapi délutánra.

Jy has been backpacking in NZ for a while, at the moment she is in Punakaiki and she works 2 hours in that hostel every day (in return she gets free accommodation). To be honest I have to tell, she is the first Hungarian backpacker I have ever met! We invited her to do a track by the river, but she finished work at 12. Until then we didn’t want to wait there and do nothing, so did the Truman Track. This was a 15 min-walk towards the ocean. I had the map from S, the French guy.

Jy már egész régóta járja az országot, most épp Punakaiki-ban, abban a szállóban kisegítőként dolgozott, napi 2 órát (így a szállás cserébe ingyen volt). Hogy őszinte legyek ő az első magyar, akivel itt a déli szigeten találkoztam, és azok közül is az első magyar, akik hátizsákostul ismerkednek Új-Zélanddal. Megbeszéltük, hogy eljön velünk a Fox folyó melletti barlangokhoz, de délig várni kellett rá. Mi nem akartunk ölbe tett kézzel ücsörögni, így hát nekivágtunk a Truman Track-nek, ami kb. egy 15 perces séta a tenger irányába. Ehhez volt a térképem S-től, a francia fiútól.

I assume he knew the place very well, because every little detail was there. Unfortunately we were not able to climb over the rocks, as the weather was awful and the sea was wild. Didn’t see any seals either. 😦 But the place was beautiful!

Valószínű nagyon jól ismerte a helyet, mert minden apró részlet rajta van. Sajnos időjárási viszontagságok miatt (háborgó tenger), mi a sziklákon nem tudtunk átkelni, így a fókákat sem láttuk 😦 de a hely csodálatos!

“Fox River Caves Track” was an hour and a half long track, 12 kms away from the village. We didn’t want to walk this distance, so saved some time and 3 of us took the car (AA, Jy and me). According to the map of Punakaiki we didn’t have to cross the Fox river, but stay on the left side of it until we reach the cave. We should have followed the orange triangle which does cross the river (twice). Jy said it wasn’t the right track and followed the orange ribbons on this side of the river. AA & me listened to her, but we shouldn’t have done it, as it was a very bad decision. This track wasn’t leading to the cave, but a jungle. It has rained in the last few days, so there was mud everywhere and the road track was very slippery, but (God knows why) we didn’t give it up! Sometimes I felt I was Jane from Tarzan, but there was no-one to swing on the vines, only me…

A „Fox River Caves Track” egy másfél órás túra, kb. 12 km-re volt a falutól. Na, ezt a távot nem akartuk legyalogolni, időt spóroltunk, és mind a hárman kocsiba ültünk (AA, Jy és én). A punakaiki térkép szerint nem kellett átkelni a Fox folyón, hanem maradni a bal oldalán egészen addig, amíg eljutunk a barlanghoz. Nekünk, a narancssárga háromszöget kellett volna követni, ami bizony keresztezi a folyót. Jy erősködött, hogy az nem jó irány, kövessük inkább a narancssárga szalagokat a folyónak ezen a partján! Így tettünk, de mint utólag kiderült, egész rossz döntés volt. Ez az út ugyanis nem a barlanghoz vezetett, hanem a dzsungelbe. Az előző napokban esett esőtől nyakig ért a sár, kegyetlenül csúszott az út is, de mi valamilyen oknál fogva csak nem adtuk fel… Néha úgy éreztem én vagyok Jane a Tarzanból, csak nekem egyedül kellett az indákba kapaszkodnom.

There was a moment, when we stopped and were looking for the next ribbon, and when it appeared I wasn’t sure we were going to the right direction and not backwards… We continued our way up to that point when there were no more orange ribbons, only blue ones 🙂 At that moment we were all sure this track wasn’t the one headed to the cave…

Volt olyan pillanat, amikor megálltunk, kerestük a következő jelzést és amikor egy újra feltűnt, nem voltam benne biztos, hogy nem visszafelé megyünk… Egészen addig folytattuk utunkat, amíg a narancssárga jelzések kékre váltottak 🙂 akkor már biztosak voltunk abban, hogy ez az út nem a barlanghoz vezetett…

The way back was even more challenging, going down from the mountain. I am sure I don’t have to say we all had at least one fall! By the time we got back to the car we looked liked pigs: mud everywhere…

A visszafelé vezető út még nagyobb kihívást jelentett, a hegyről lefelé. Ugye nem is kell mondanom, hogy mind a hármunk legalább egyszer elesett és a túra végével úgy néztünk ki, mint a malacok: sár mindenhol…

Was it good fun? No, I don’t think so, but now, a few days later we are able to laugh at ourselves. Nice hot shower, cloths to the washing machine, hot cup of tea and delicious supper – this is how the day finished.

Hogy jó móka volt-e? Nem, nem mondanám, de szerencsére most már pár nappal később tudunk nevetni az egészen. Forró zuhany, ruhák a mosásba, meleg tea és finom vacsi – így zárult az este. 🙂

Published on Mar 5, ’12 8:21 AM on Multiply.

Punakaiki & Pancake Rocks

When I was in Mt. Cook village, J(G) asked me a favour, to take her to the main road, which was approximately 50 kms from the village. She has been travelling all around in NZ in the last few months, most of the time hitch-hiking. On the way, she shared her experience about it and asked me: “Have you ever picked somebody up?” “No, not yet.” – but I decided to give it a go next time.

So, AA (UK) and T (Germany) were standing by the road with their rucksacks, I stopped and from then, there were 3 of us in the car. T was an experienced hitch-hiker and he said he usually waited an hour to be picked up. (JG longest time was 10 mins, but she was a girl…)

Later on AA decided to carry on his journey with me to the North, so we visited Punakaiki and Pancake Rocks together.

Amikor Mt. Cook faluban voltam, G megkért arra, hogy vigyem el őt a fő útelágazáshoz, ami kb. 50 km. Pár hónapja már utazgat itt Új-Zélandon, de leginkább stoppol. Az úton élményeiről, tapasztalatairól mesélt, és azt kérdezte: „Te vettél már fel valakit?” „Még nem.” – de akkor elhatároztam, hogy én is kipróbálom.

Így adódott, hogy AA (Anglia) és T (Németország) hátizsákokkal együtt álltak az út szélén, én meg megálltam, és onnantól kezdve már hárman ültünk a kocsiban. T tapasztalt stoppolós, azt mondta általában 1 órát kell várni, mire valaki megáll. (JG leghosszabb ideje 10 perc ehhez képest, de ő ugye lány…)

AA, később úgy döntött, hogy folytatja velem az útját észak felé, így Punakaiki-t és a „Palacsinta Sziklák”-at már együtt látogattuk.

We stayed in a lovely hostel, AA camped, I prefered the bed inside the house.

Egy kedves kis szállóban kaptunk helyet, A kempingezett, én az ágyat választottam.

We walked to this swing bridge, but decided to explore the village (according to S’s map) on the following day.

Később még elmentünk sétálni ehhez a hídhoz, de a falu felfedezését (S térképe alapján) másnapra szántuk.

 

Published on Mar 2, ’12 6:42 PM on Multiply.

Punakaiki – Pancake Rocks 2012.02.29.

		Punakaiki – Pancake Rocks 2012.02.29. VIEW SLIDE SHOW DOWNLOAD ALL

Published on Mar 1, ’12 10:51 AM on Multiply.

Még több kincsvadászat / More treasure hunting

To make you understand I have to tell the whole story:

Last December, when C was at home, he left me 4 “message-in-a-bottle”s all over on the South Island. With map, videos and also some explanations and he showed me the way and wished me good luck to find them.

Previously I have written about treasure hunting, but I didn’t have the luck, and 2 out of 4 were unsuccessful 😦 I thought this time it needed to be different! It had to be different, no doubt!

I couldn’t wait to go to Greymouth and from there to Arthur’s Pass, where the other 2 messages were waiting for me. I watched the little videos several times, read the instructions and started that little adventure. I was ready for the challenge, like Indiana Jones.

Ahhoz, hogy te is megértsd, el kell mesélnem az egész sztorit:

C decemberi látogatása alkalmával 4 „palackba zárt üzenetet” hagyott nekem a déli sziget különböző részein. Térképpel, videóval és némi szöveges üzenettel az utamra bocsátott és sok szerencsét kívánt.

Korábban már írtam a kincsvadászatról, sajnos a 4-ből 2 eredménytelen volt 😦 Ezúttal tudtam, másképp lesz! Másképp kellett, hogy legyen és kész!

Valahogy már alig vártam, hogy Greymouth-ba érjek, meg persze onnan Arthur’s Pass-ba, ahol a másik két palack várt rám. Több tucatszor megnéztem a videókat, elolvastam az utasításokat, és nekivágtam a kalandnak. Tettre kész voltam, akár Indiana Jones!

Greymouth:

‘There is a small road leading down to the beach.’ – he said. I found 4 at least, in one go, and it all seemed the same to me. Fortunately there was a map, some explanation, but the real help was the video. The “greenery” has become yellowish and the grass was very short, but the bottle was untouched, lying there on its own, waiting  for me to pick it up. 🙂

„Van egy kis út a tengerpart felé” – mondta. Én kapásból 4-et találtam, ami mindegyik ugyanolyannak tűnt. Szerencse, hogy a térkép, és az utasítások mellé videó is volt csatolva, amiről egy kicsit fel lehetett ismerni a területet. Igaz, azóta a zöld bozótos sárgává változott, meg a füvet is lekaszálták, de az üveg mégsem kellett senkinek, csak rám várt! 🙂

I was excited as much as a little kid. If you think I have grown up, I have to tell you, you’re not right! And I think I never want to be “only” a “grown up”. I was enjoying the fact, that “this bottle, this message, here, in NZ is just for me”.

Legalább olyan izgatott voltam, mint egy kisgyerek. Ha azt hiszed, hogy én kinőttem a gyerekkorból, tévedsz! És azt hiszem soha nem is akarok „csak” felnőtt lenni. Élveztem a tudatot, hogy „ez az üveg, ez az üzenet, itt, Új-Zélandon csak nekem szól”.

Arthur’s Pass:

I did found the area, where C hided the bottle, but somehow those rocks seemed a little bit different and the message was not there… I was a bit disappointed, but at least I had 1 out of 4. I went up to the waterfall, and on the way back to the car park I gave it another go. And it was worth doing it, as the bottle was lying there… 🙂

Megtaláltam a helyet, ahova C elrejtette az üveget, de azok a kövek, valahogy mégis másnak tűntek és az üzenet sehol… Kicsit csalódott voltam, de legalább a 4-ből 1 meglett! Felmentem a vízeséshez, aztán visszafelé jövet mégiscsak adtam magamnak még egy esélyt. És lám-lám, megérte, mert az üveg bizony ott lapult… 🙂

Treasure hunting is not easy. Treasures are rare as true friends. I have found treasures and a true friend too in NZ. Lucky girl!

Kincseket keresni és találni nem egyszerű dolog. Ritkák, mint az igaz barátok. Nekem kincs is jutott, meg igaz barát is. Szerencsés leányzó vagyok!

Published on Mar 2, ’12 5:33 PM on Multiply.

Szemtelen kea / Cheeky kea 2.

 

Published on Mar 1, ’12 6:55 PM on Multiply.

Szemtelen kea / Cheeky Kea 1.

 

Published on Mar 1, ’12 6:32 PM on Multiply.

Protected: Bottle No. 5. – Otira Viaduct

This content is password protected. To view it please enter your password below:

Password:

Kirándulás / Daytrip to Arthur’s Pass

So, where shall I start? When I checked in to the accommodation (Greymouth) everyone seemed very nice, even home-made scones were offered to me although I didn’t want any. The place wasn’t very busy, I only paid for 1 bed (dorm) and got the whole room on my own 🙂 The Internet was free, I had comfortable bed, so I could not complain…The building was a little old, The hot water supply was provided a coal-heated boiler… Hmmm…It was a big responsibility to keep the fire alive! The guests wouldn’t be happy without hot water… Everything seemed idyllic, but when I woke up in the morning, I changed my mind: I think I had an unexpected visitor during the night.

Hú, hol is kezdjem? Amikor bejelentkeztem a szállásra (Greymouth), mindenki nagyon kedvesnek tűnt, még házi készítésű pogácsával is megkínáltak, igaz, nem ettem belőle. Nem volt zsúfolt a hely, így bár csak egy ágyért fizettem, de egy egész szobát kaptam. 🙂 Az internet is ingyen volt, az ágy is kényelmes, szóval nem lehetett panasz… Az épület egy kicsit régi volt, szénnel fűtötték fel a kazánt, ami az egész háznak a melegvíz-ellátását biztosította… Hmmm… Nagy felelősség tehát a tüzet ébren tartani! Merthogy a szálló vendégek meleg víz nélkül nem lennének boldogok… Minden idillinek tűnt, amikor reggel felébredtem mégiscsak megváltozott a véleményem: azt hiszem egy váratlan látogatóm volt az éjszaka folyamán.

On the way to Arthur’s Pass there was a very strange roundabout, I had never ever seen one like this, but I am sure you haven’t either. The rail goes through the middle of the roundabout.

Úton Arthur’s Pass (Arthur Hágó) felé volt egy különös körforgalom, ilyet még életemben sem láttam még, de szerintem te sem! A körforgalom kellős közepén megy át a vasúti sín!

And as you can see, no barrier, only light signals. (OK, there are 4 million people in the whole country and 2 million live in Auckland, so there is hardly ever any traffic here.)

És bizony jól látod, nincs sorompó sem, csak fényjelző. (Oki, itt az egész országban 4 millió ember él, és annak fele Aucklandon, szóval nincs nagy forgalom!)

The Otira Viaduct (5)? What can I say? It was something amazing! 🙂 One of my best experiences on the South Island. I was just sitting there and staring at and I didn’t want to move at all…

Az Otira viadukt? Hát az valami csodálatos volt! 🙂 Az egyik legszebb élmény a déli szigeten. Csak ültem és bámultam és moccanni sem akartam onnan…

Until this cheeky kea attacked my car 🙂

Egészen addig, amíg ez a szemtelen kea madár meg nem támadta a kocsimat. 🙂

Arthur’s Pass was named after sir Arthur Dudley Dobson, who is one of my ex-colleagues’ (in the UK) husband’s great great great great grandfather (or something like that…). I went up to the waterfall, which was suggested by C, but I should have stayed here longer and do some more tracking. 😦 Oh, well, perhaps next time… Beautiful place, amazing sunshine and at last but not at least a little bit of adventure as well. I am going to write about it later on. 😛

Arthur Hágó a nevét egy sir Arthur Dudley Dobson nevezetű úriemberről kapta, aki mellesleg az egyik volt (angliai) kolléganőm férjének az ük ük ük ük nagyapja (vagy valami ilyesmi…). Felmentem a vízeséshez, amit C javasolt, de igazából több napra kellett volna itt maradnom és többet túrázni 😦 No, majd legközelebb… Csodálatos hely, gyönyörű napsütés és persze nem utolsó sorban egy kis kaland is. De erről majd később írok. 😛

Published on Mar 1, ’12 10:36 AM on Multiply.